Neogrady Antal
Festőművész
Ecsete életre hívja a meséket, máskor verseivel üzen Neogrády.
Ha fölfeszült a szivárványra lelked, / Mert a földi terhedet túlcipelted, / Egy záporos-könnyes, szomorkás napon, / Ha összesül valóság és az álom / Én akkor is, és ott is megtalálom. / Cyberklastromom könnyező kegyképe / (Gyantás mély titok rejti el, hogy szép-e), / Most már bennem kell, élj némán, vakon, / Hogy felejthetetlenné tedd alkonyom, / Mert a mennyország / Bennetek vagyon / (Neogrády Antal: K E G Y K É P)
Művész dinasztia leszármazottja, édesanyja, Beleznay Margit, színésznő, édesapja, Neogrády Miklós, keramikus, díszlettervező. Dédapja az a Telepy Károly festőművész, akit mai napig is a realista tájképfestészet kiemelkedő egyéniségének tartanak, apai nagyapja, Neogrády Antal szintén festőművész volt.
Neogrády már kisgyerekként jól rajzolt, festett. Az Iparművészeti Főiskolát 1973-ban végezte el belsőépítész szakon. A filmgyárnál dolgozott díszlettervezőként, munkái pl: Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? (1979), Szépek és bolondok (1976), Ereszd el a szakállamat! (1975). A Veszprémi Petőfi Színháznál 1977–1983 dolgozott. Számos előadó- és színházterem belsőépítészeti tervezése is nevéhez fűződik. Rendszeresen önálló kiállításokkal jelentkezik Magyarországon és külföldön egyaránt.
Művészete igen sokrétű, könnyedén kezeli az ecsetet, valódi virtuóz festőművész. Igazi építész lelke van, ezért is vannak főleg épületek a képein. Folytatva a családi hagyományt munkásságával véglegesen feliratkozott élvonalbeli festőink közé.
(Forrás: wikipedia.org)
